Péntek 16.
Egyszer egy zord esős téli napon történt, hogy két jó barátnő elindult csak úgy, tét nélkül barangolni. Az Alkotmány utca macskaköves útját akarták felderíteni, de ez a hatalmas birodalom nem várt meglepetéseket okozott nekik. Az óriási tócsák, melyek néhol kisebb tavaknak tűntek, a lecsapásra éhes autók és végül a pimaszul beeázni vágyó cipők akartak kifogni rajtuk… . De ők még nem ismerték a barátnők erejét, makacs összetartását, és céltudatosságát. Igen meglepve figyelték őket, amint minden egyes akadályt egy furfangos kis trükkel legyőznek. Igaz, hogy a végén kissé elázva, maguk után tócsákat hagyva, de diadalmasan tértek vissza útjuk kezdetéhez. Büszkék voltak arra, hogy együtt mi mindent kit tudnak állni. És az nem is gondolták volna, hogy fog aznap történni még valami fantasztikus: akadt két olyan aranyos fiú, akik kalandjuk pillanatait megörökítették a telefonjukban. A két kis tündér ezek után fájó, de mégis szerető szívvel búcsúzott le egymástól. Hiszen a kis elázott verebeknek tűnő lányok valójában kis tündékéknek érezték magukat akkor.
Reméljük, hogy most már tudjátok, hogy honnan van ez a holnapcím…
Csütörtökön Betti, Adrienn, Enikő, Gréti, Baranyai Dóri, Letti és én úgy döntöttünk, hogy mégis elmegyünk az Aquaticumba és szórakozunk egy kicsit...
A "próba" kis késéssel indult, de nem volt semmi. Mi 7-en Kossuthosok voltunk és voltak vagy 20an Kazinczisok is. Nemtom mitől de nagyon meghülyültünk. Ellenőrízni kellett a kapukat mindenhol. Mi még plusszban "kipróbáltuk" a csúszdákat is! De nem akármilyen formában! A csúszdákban még nem folyt víz! :D És mi belemásztunk és kipróbáltuk hogy mennyire visszhangzik.Kurrrrva jó volt!!!!!!!!!!!
És az volt sz egészben a legnagyobb poén, hogy amikor már minden kapun átmentünk 3 Kazinczis sráctól teljesen röhögve megkérdeztünjk, hogy fürödtek e már ma. Csak másodjára értették meg a kérdést, mert mi már ekkor majdnem megpukkadtunk. És ők nagy értetlenül csak ültek ott a széken és mondták hogy igen. Mi erre mégjobban röhögve mondtuk nekik hogy akkor ti tiszta hülyék vagytok.
Hm..egy ilyen Bíró által elsütött tréfa minket olyan jó kedvre derített, hogy az egész napunk fel lett dobva...és még egy szoknyát is vettem... :D
Egy vicces sztori az eladók matematikai készségéről:
A PLAZA-ban voltunk egy zord esős napon, 21-én(pénteken). Bejártuk az egészet és megjött a kedvünk a fagyizáshoz. Vettünk 2-2 gömb fagyit, mondta is az eladó, hogy 460 Ft. Mi mondtuk, hogy még olyan színes cukrot is szeretnénk rá. Erre mondta az eladó, hogy rendben. 230 Ft. lesz. Kifizettem és erre a nő elment. Mi meg Lettivel olyan gyorsan hagytuk el a pultot ahogy csak tudtuk. Szal, 4 gömb fagyit színes cukorral 230 Ft-ért kaptunk meg.
Kirúgtak minket a Kazamatákból. Illetve nem minket, hanem az egész osztályt! Emlékezetes osztálykirándulás volt.
Az egész osztálykirándulás május6-án, szombaton kezdődött. A nap utolsó programja az egri vár megtekintése volt. A jegyünk mindenre érvényes volt. A Kazamaták-túrán először Dobó sírját tekintettük meg. Az idegenvezető akit kaptunk úgy mondott mindent, mintha egy mesekönyvből olvasná. 2 osztálytársunk ezen elkezdett nevetni. De nem hangosan. És az idegenvezető nő erre azt mondta, hogy na menjetek ki innen! És ezután mentünk a Kazamatákba. A nő ott felkapta a vizet és azt mondta, hogy takarodjon ki onnan az egész osztály. De mi nem voltunk hangosak, csak 10-20 fő helyett 70-80 ember hallgatta azt az előadást. És az osztályfőnökünk elkezdett vitatkozni, hogy mi nem is csináltunk semmit és hogy most mért ne járhatná végig az osztály az utat, ha már megvettük a jegyeket. De a nő nem tágított. Fegyveres őrt hívott. Így hát a tanárunk kérte a jegyek árának visszafizetését, vagy egy új idegenvezető küldését. Kaptunk egy rendes, értelmes idegenvezetőt. Nála az osztály meg se szólalt, és nem azért mert félt, hanem azért mert a nő értelmes volt és azért mindenkit érdekelte egy kicsit a Kazamata rendszer.
Hát igen, nálunk nincs olyan hét, hogy valamilyen kalamajkába nem kerülnénk. De mi így élvezzük az életet. :D |
AJÁNLOM AZ OLDALT
